Meríts erőt a kudarcokból

Sok esetben az akaraterőn, elszántságon múlik, hogy meddig jutunk, elérjük-e a célokat, melyeket kitűzünk magunk elé.

A sikeres emberek esetében sokszor csak a végeredményt látjuk, azt nem, hogy mennyi kudarc, mennyi hátráltató esemény után jutottak el oda, ahol épp tartanak. Egy példa a sok közül: több, világszinten ismert bestseller listás íróról hallani, akik évekig kilincseltek kiadóknál, mire akadt egy, aki leszerződött velük, s ez meghozta számukra a hírnevet és a gazdagságot. A kudarcot megélni, s helyén kezelni kivétel nélkül mindenki számára feladat, de minden egyes ember másként éli meg és tudja kezelni, ami nagyban függ a személyiségen kívül például a magunkkal hozott családi mintáktól, a neveltetésünktől.

Temperamentum alapján háromféle személyiséggel rendelkező ember van: az elkezdő, a fejlesztő,  és a befejező típusú személyiség. Az elkezdő típusú emberre jellemző, hogy nagy hévvel, lendülettel kezd bele új dolgokba, van benne kellő akaraterő és elszántság, azonban hajlamos arra, hogy az elébe kerülő akadályok hatására hamar feladja, és a kezdeti lelkesedés gyorsan tova tűnik. A fejlesztő típusú ember hosszú távon is képes kitartó maradni. Ők a kudarcokat újabb kihívásokként élik meg, és még több energiát belefektetve viszik tovább a dolgokat. Ők azok, akik elfogadják és beépítik a fejlődés szükségességét a saját életükbe. Tudják, hogy a jó önértékelés elengedhetetlen része, hogy önmagukat nem az aktuális teljesítményükkel azonosítják. A befejező típusú emberek addig nem állnak meg, amíg teljesen nem elégedettek azzal, amit elértek, profik a lezárásban, a problémakezelésben, utánuk biztosan nem maradnak elvarratlan szálak. Te melyik típusba tartozol?

A személyiségtípuson kívül a gyermekkorunkból magunkkal hozott, s akaratlanul berögzült kudarckezelési minták is döntően befolyásolják felnőttkori viselkedésünket. Ha valakinél problémák adódnak ezen a téren, akkor érdemes a gyerekkorban "kutakodni", s felidézni, hogy a szüleink, nagyszüleink milyen példával jártak előttünk, mit "tanítottak" nekünk ezen a téren.

Az akaraterő, a kitartás is fejleszthető. Vegyük például a jóga gyakorlását. Aki vett már részt jóga órán, tudja, hogy bizonyos pozíciókat, testtartásokat meg kell tartani, benne kell maradni. Kevés olyan ember van, akinek ez elsőre sikerül, sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy helyesen kivitelezzünk egy jóga pózt, s "meg tudjuk azt tartani", vagyis ne billenjünk ki az egyensúlyunkból, helyesen gazdálkodjunk az erőtartalékainkkal. Valahányszor kibillenünk, újra fel kell venni az adott pózt és addig gyakorolni, amíg nem tudjuk jól kivitelezni. Közben sokat tanulunk a testünkről, önmagunkról, saját határainkról.

Kerülni kell azt a lehetőséget, hogy áldozat szerepbe téve saját magunkat, a körülményeket okoljuk azért, ha kudarcot vallunk valamiben. Olyan nincs, hogy csak a körülmények, vagy csak mi vagyunk az oka annak, ha valami nem sikerül. S valójában nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a hibákra ne tekintsünk véglegesen visszafordíthatatlan tényezőként. Aki próbálkozik, az fog is hibázni, ami pedig arra való, hogy tanuljunk belőle, s a következő körbe már jóval több tapasztalattal vágjunk bele.

Szerző: Nagy Kinga