Intuíció, megérzés - a legfőbb segítőtársak

Sokszor kérdezték már tőlem ismerősök, családtagok, segítségért hozzám forduló kliensek, hogy amikor tanácstalanok, kire hallgassanak, mi alapján döntsenek, miként fogják tudni, hogy melyik a helyes irány? Mindig azt javaslom, hogy hallgassanak a belső hangjukra, a megérzéseikre. Ez pedig úgy megy a legkönnyebben, ha kizárjuk a külvilágot, kicsit kikapcsoljuk az agyunkat és elkezdünk magunkra hangolódni.

Ami biztosan a megérzések ellensége, az a logika. Amint elkezdünk érvelni, pro és kontra érveket ütköztetni egymással (vagyis agyalni), máris hajlamossá válunk felülírni az intuíciónk működési elvét. Ami viszont fejleszti az intuíciót, az a kreativitás és a ráhangolódás gyakorlása. Az intuíció tudatosan nem irányítható, ám fejleszthető, s épp ebben rejlik a lényege és egyszerűsége. Időt és teret kell hagynunk magunknak arra, hogy hallgassunk a belső hangunkra. Nem szabad elnyomni tudatosan azt, ami belülről jön, inkább figyelni kell rá, ami egy kis ráhangolódással, gyakorlással fejleszthető.

Az egyik leggyakoribb példa arra, hogy miképpen mutatkozik meg az intuíció, amikor rutinosan tesszük a dolgunkat és átsuhan egy gondolat, egy megérzés bennünk. De abban a pillanatban nem foglalkozunk vele, mert nem is értjük miért és honnan jött, általában csak utólag (és jellemzően rövid időn belül) derül ki, hogy mi volt a célja. Ehhez kell a tudatosság, hogy ezekre a jelekre megtanuljunk figyelni, mert sok kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat általa. S ha ezt gyakoroljuk, akkor egy idő után már ösztönösen fogjuk használni a mindennapokban.

Szuper érzés tud lenni, amikor azzal szembesülünk, hogy a legtöbb kérdésre a választ magunkban találhatjuk meg, és semmilyen külső segítségre nincs szükségünk akkor, amikor bizonytalannak érezzük magunkat. Így végső soron az önmagunkba vetett hitet is erősítjük és ezáltal megint csak sokat tettünk az önismeretünk fejlesztéséért is.

Szerző: Nagy Kinga