Elvárásoktól mentes élet

Nálad mi a helyzet az elvárásokkal? Azokkal folytatsz küzdelmet napi szinten, amelyek feléd irányulnak másoktól, vagy te vagy hajlamos arra, hogy túl magasra tedd a mércét, ha másokról van szó? Esetleg annyira maximalista vagy, hogy magad felé támasztasz oly mértékű elvárásokat, hogy az önostorozás láthatatlanul bekúszott az életedbe és a mindennapjaid részét képezi?

Életünk számos területére, sőt a mindennapjainkra is rányomja igen erősen a bélyegét az a fajta beállítottságunk, amit az elvárások kapcsán képviselünk.

Aki túl magas követelményeket támaszt a környezete felé, azt hamar elkönyvelik egy olyan embernek, akinek soha semmi sem elég jó, akinek képtelenség megfelelni. Az ilyen típusú embernek nem jó a társaságában tartózkodni, mert vagy belefeszülünk az igyekezetbe, hogy megfeleljünk neki, vagy hamar visszavonulót fújunk, mert időben felismerjük, hogy az igyekezetünk úgyis hiábavaló.

Amikor igyekszünk görcsösen megfelelni a felénk irányuló elvárásoknak, akkor pont saját magunkat veszítjük el a nagy igyekezetben. Egy idő után már azt sem tudjuk, hogy valójában mi mit szeretnénk, mi mire vágyunk... az alacsony önértékelés vezethet olyan helyzetekhez, amikor szükségesnek érezzük, hogy megfeleljünk másoknak. Talán nem merünk kiállni saját magunkért, vagy tudat alatt arra vágyunk, hogy mindenki szeressen minket, de amint belátjuk és elfogadjuk, hogy ez képtelenség és nem mellesleg szükségtelen is, úgy könnyebben ki tudunk lépni ebből az állapotból. (Sokszor egyébként a külvilág nem is támaszt felénk olyan magas elvárásokat, mint ahogy mi azt gondoljuk, csak annyira beleszoktunk a szerepünkbe, hogy már nem látjuk a fától az erdőt....)

Figyelni kell a saját belső érzéseinkre, hogy mi az, amit kényszerből, megszokásból teszünk, s mi az, amit a külvilág diktál számunkra? S amúgy nem probléma, ha van bennünk egy egészséges mértékű maximalizmus, mert célorientálttá válunk általa, de az egészséges mértéken nagy a hangsúly és figyelni kell arra, hogy ne billenjünk át a ló túloldalára.

A Bach-virágterápiában van egy esszencia, amelynek "Kisezerjófű" a neve. Azok számára ajánlják a szedését, akik túlságosan befogadók mások elvárásaival szemben, ezáltal túlzottan alázatosan viselkednek és a kelleténél nagyobb mértékű szolgálatkészség jellemzi őket. Ennek következtében azonban elfeledkeznek saját igényeikről, saját jólétükről.

Képtelenség úgy harmóniában élni önmagunkkal és a környezetünkkel, ha az elvárásokat nem kezeljük a helyükön. Azt javaslom, szánj rá pár percet és gondold végig, hogy magadtól és másoktól mit vársz el, illetve van-e benned megfelelési kényszer. Ha van, akkor mi váltja azt ki belőled? A harmónia akkor valósul meg, ha a mérleg nyelve egyik irányba sem billen ki drasztikusan. Viszont ha valamerre kibillen, akkor azzal munka van, megoldandó feladat, amin dolgozni kell annak érdekében, hogy az egyensúly mindenki jó közérzete érdekében helyreálljon.

Szerző: Nagy Kinga