Belső tükör, belső gyermek, belső mosoly

Mindenkivel előfordult már olyan szituáció, amikor tükröt tartott elé az élet. Ez általában olyankor fordul elő, amikor valamilyen érzést, vagy gondolatot kivetítünk a környezetünkre, ahelyett, hogy tudatosítanánk magunkban, hogy nekünk magunknak van dolgunk vele valójában. 

Ha jól működik a belső tükrünk, akkor képesek vagyunk felismerni azt, hogy mikor szükséges belenéznünk, megérteni a benne látottakat és levonni a megfelelő következtetéseket. Így elkerülhetők az olyan csapdák, amelyekbe önként sétálunk bele, majd magunk szenvedünk tőle a legjobban. A leggyakrabban párkapcsolatban, vagy szülő-gyermek közötti kapcsolatban fordulnak elő olyan szituációk, amikor tesztelhetjük a belső tükrünk működését, de emellett számos alkalmunk nyílik rá munkahelyi kapcsolatok és társas érintkezések alkalmával is. A világ folyamatosan tükröt tart elénk, s az önismeret foka határozza meg, hogy hányszor és milyen eredményességgel vagyunk képesek bele nézni.

A belső gyermek arra való, hogy dédelgessük. Megadjuk neki mindazt a szeretetet, odafigyelést, törődést, amire egyébként minden gyermeknek eredendően szüksége van. Mi tudjuk a legjobban, hogy mire van szükségünk, csak felnőttként ez gyakran merül feledésbe, mert külső nyomás által, vagy belső kényszer hatására, de elnyomjuk magunkban a belső gyermeki énünk igényeit. Ez a gyermeki énünk aztán idővel magához mérten elkezdi lereagálni az elnyomást és megpróbálja kiadni magából az érzéseit. Csendben sírdogál, vagy éppen üvöltve hisztizik, esetleg mélységesen szomorú. Mert nem figyelünk rá, elhanyagoljuk. Ezért fontos, hogy hallgassunk a belső gyermeki énünk felénk küldött üzeneteire, mert akkor a belőle áradó nyugalom, derű, harmónia, egy semmivel sem összehasonlítható belső mosoly formájában fog kiülni az arcunkra, és egyensúlyba hozza a lelkünket.

Szerző: Nagy Kinga